1perces novellák esküvőkről

Minden esküvőn vannak szenzációs karakterek, akikről bűn nem megemlékezni. Nem szoktam vétkezni – Ezt olvasva  hangosan felnevet a párom. “Te nem szoktál vétkezni?” – Lényeg, hogy ezt a bűnt nem követem el. Megemlékezem róluk, de a neveket megváltoztatom, hogy csak azok tudják, kiről van szó, akik ott voltak.  

1percesek

Ott vagyunk már?

A templom lépcsőjén állva köszöntöttem a násznépet. “Sok szeretettel köszöntök mindenkit Anna és Péter esküv…” Ebben a pillanatban a tömegből hangosan felkiáltott egy szakállas öregúr erős erdélyi tájszólással.

– Anna és Péter? Há’ mondtam, hogy rossz templomhoz gyüttünk, asszony! – majd ezzel a lendülettel kézen fogta az feleségét és elmentek.

A politikus

Valamikor hajnali 3 óra tájékán még hatalmas buli volt Nagyék esküvőjén. A fiatalok hatalmas mosollyal az arcukon, átizzadt ruhájukban táncoltak, mert nem tudták, hogy a jókedvűknek hamarosan vége lesz. A zene leállt. Egy bajszos, testes, 60 év körüli úr lépett a mikrofonhoz, az én mikrofonomhoz, aminek esküszöm, hogy a mai napig alkohol szaga van a leheletétől. 

– Hölgyeim és Uraim – itt böfögött egyet, az én mikrofonomba – van köztünk egy áruló, Andrást ki kell dobni a buliról! – mondta határozottan. A lánya 1 perc alatt kijózanodott és lehúzta az apját a színpadról. Együtt kisértük ki az örömapát, hogy szívhasson egy kis friss levegőt. 
– Mi történt? Miért kell kidobni azt a srácot? – kérdeztem.
– Tudod apa úgy tudja, hogy a polgármesteri választáson az András nem rá szavazott.
– És mérges rá, mert vesztett?
– Nem, simán nyert.

Ellopták a kokainom!

Ó, azok a csodálatos esküvők. A párok, a násznép, a boldogság imádom. Ez járt a fejemben az egyik buli közben, de aztán a semmiből egy csontsovány, kócos, elkent szájú, 20-as évei végén járó lány elkapta a két kezével a vállaimat, megrázott, és bele üvöltötte az arcomba. “VALAKI ELLOPTA A KOKAINOMAT! CSINÁLJ VALAMIT!”  

A politikus

Valamikor hajnali 3 óra tájékán még hatalmas buli volt Nagyék esküvőjén. A fiatalok hatalmas mosollyal az arcukon, átizzadt ruhájukban táncoltak, mert nem tudták, hogy a jókedvűknek hamarosan vége lesz. A zene leállt. Egy bajszos, testes, 60 év körüli úr lépett a mikrofonhoz, az én mikrofonomhoz, aminek esküszöm, hogy a mai napig alkohol szaga van a leheletétől. 

– Hölgyeim és Uraim – itt böfögött egyet, az én mikrofonomba – van köztünk egy áruló, Andrást ki kell dobni a buliról! – mondta határozottan. A lánya 1 perc alatt kijózanodott és lehúzta az apját a színpadról. Együtt kisértük ki az örömapát, hogy szívhasson egy kis friss levegőt. 
– Mi történt? Miért kell kidobni azt a srácot? – kérdeztem.
– Tudod apa úgy tudja, hogy a polgármesteri választáson az András nem rá szavazott.
– És mérges rá, mert vesztett?
– Nem, simán nyert.